Az adóraktári áru „útjának” nyomon követhetőségét a jövedéki jogszabályok nagyon szigorúan szabályozzák. A felperes olyan áru beszerzése után kívánt áfát visszaigényelni, amelynek hollétét és tulajdoni helyzetét objektív tények alapján lehetett megállapítani. E szerint viszont az áru egyértelműen nem volt a számlakibocsátó tulajdona. Az adóraktár a számlakibocsátót nem is ismerte. A számlán szereplő jogügylet nem az ott feltüntetett felek között ment végbe, a számla súlyos tartalmi hibában szenved, hiteltelen, így adólevonásra alkalmatlan. „Feltételezésekre”, az adóraktáron belüli egyébként dokumentumokkal nem igazolható tulajdonosváltásra, döntést alapozni nem lehet.
